Lájkold a halálom

„Renáta nem volt félős lány, így akkor is csak egy picit ijedt meg, amikor az egyik éjszaka hátrafordulva meglátta a mögötte osonó férfit. Mindössze ketten voltak a néptelen parkban, a lány be volt csípve, miután az egyik osztálytársnőjével megittak fél üveg bort – Irsai Olivért (lájk) –, ettől függetlenül gyorsan elővette telefonját, lefényképezte az ismeretlent, s bepötyögte: »épp mögöttem jön a fickó, tök izgi :).« Aztán elsötétült a világ.

Renáta egy nyirkos helyen tért magához, alig látott valamit, s felettébb zavarta a meghatározhatatlan, émelyítő szag. Már éppen elkámpicsorodott volna, amikor felfedezte, hogy nem vették el, nem lopták el, még megvan, Mobcsi ott volt a kistáskájában. Ráadásul le sem merült. Kihasználta a helyzetet, belépett a közösségi oldalra, s megváltoztatta állapotát »egyedüllállóról« »elraboltra«. Aztán ezt írta az üzenőfalra: »Képzeljétek, elraboltak! Tök kész! Végre történik valami :D Asszem egy pincében vagyok, de legalább a mobil még nálam van.«

Már hajnalodott, amikor böngészés közben meglátta, hogy előző üzenetét tizenötezren lájkolták. A fáradt lány az örömhírre elmosolyodott, végre, végre elért valamit. Ezután kinyílt az ajtó, belépett az emberrabló, s valami fényes, fémes dolog megcsillant a kezében. Ez meg fog ölni – gondolta Renáta és gyorsan csépelni kezdte a mobiltelefon billentyűit: »Ez ki akar nyírni, egyóriásikéssel jön fleém, na ez már vmi.« Csak ennyit sikerült leírnia – de sajátos sírfeliratát délre több mint negyvenhétezren lájkolták.”